“Egy merev test a puszta ágyon, mélyen a vaságyon, fekete szegény tetem, egy lepedővel betakarva, a fekete, kendővel felkötött arc, odavetve az ágyra, hidegen, a haja a barna párnán.
Borzasztó, tényleg halott.
Nem merek visszanézni, hogy ő is látja, takarnám, akarnám meghazudtolni a halottat előtte, ki mögöttem áll, Mona Lisám, Ady halott.” (Móricz Zsigmond: Ady Endre a ravatalon)
Ady Endre 1919. január 27-én halt meg a Liget Szanatóriumban. Az őt gondozó nővér a Pesti Napló munkatársának mondta el, mi történt Ady halála előtt. A költő éjszaka 39,9 fokos lázzal feküdt le aludni, reggel 8 órakor az ápolónő észlelte, hogy Ady légzése nem normális, az arca elfehéredett. A nővér kérdéseire nem reagált, elaludt. Az orvostól kapott koffein és kámfor injekciók sem segítettek, negyed 9-kor meghalt. A hírre felesége Csinszka, pályatársai, és barátai mind a Szanatóriumba siettek. Móricz Zsigmond ekkor írta meg az Ady Endre a ravatalon-t, Ferenczy Béni szobrász, rajzművész pedig az Ady a halottas ágyon-t rajzolta meg. Halála után két nappal temették el, január 29-én, a magyar nemzet halottjaként. Az iskolákban tanítási szünetet rendeltek el. A Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravatalozták fel a testét. A családtagok és barátok mellett alkotótársak, és politikusok is tiszteletüket tették a temetésén. Többek között Babits Mihály, Kunfi Zsigmond közoktatási miniszter, Jászi Oszkár, Berinkey Dénes miniszterelnök, Garami Ernő kereskedelmi miniszter. Hajpál Benő református lelkész búcsúztatója után Kunfi Zsigmond mondott beszédet a Népköztársaság kormányának képviseletében, majd Móricz Zsigmond, Jászi Oszkár és Babits Mihály. Lovaskocsin vitték a koporsót a Fiumei úti temetőbe. Az Általános Munkás Dalárda énekelt a temetőben, míg a Nemzeti Múzeumban tartott búcsúztatón az Operaház énekkara. 1921 májusától Ady síremléke egy csónakorrú fejfa volt, amit 1930-ban Csaba Géza szobrászművész Ady szobra váltott fel.
Ady Endre száz éve halt meg. Ennek tiszteletére a Petőfi Irodalmi Múzeumban tekinthető meg A föltámadás szomorúsága című kiállítás, ami Ady halálával kezdődik. A tárlat versek, filmfelvételek, írásos dokumentumok által idézi fel életútját.